Ez még a huszadik század

Kronológiai beszélgetés Dr. Bertényi Iván történésszel

Az elmúlt év során a politikusok szóvirágaiban és a reklámok tódításaiban egyaránt mindennapos fordulatnak számítottak az „évezred utolsó...”, „ezredvégi”, „huszadik század végi” és más hasonló kifejezések; szilveszterkor a világ század- és ezredfordulót ünnepelt, és az előttünk álló esztendőben pedig valószínűleg minden mondat úgy kezdődik majd: „az új évezred első...”, „huszonegyedik századi” és így tovább. Pedig az általános iskolában hatodik osztályos tananyag a történelem korszakokra osztása, és a gyerekek tankönyveiben színes ábrák mutatják: XIX. század: 1801. január 1. – 1900. december 31., XX. század: 1901, január 1. – 2000. december 31. Tehát ez még a huszadik század, a valódi század- és ezredforduló idén december 31-én lesz, de az évszám kétségtelenül most ugrott egy nagyot, akár autónkban a kilométer-számláló. Persze sokan akadnak, akik (jó hangosan) azt állítják, marhaságot beszélnek a tévedésre (halkan) figyelmeztetők: igenis most volt az ezredforduló, és erre számos matematikai bizonyíték is van. Ezzel viszont csak az a baj, hogy az időszámítás nem matematikai kérdés, ugyanis van egy saját, önálló tudománya: a kronológia. Az alábbi beszélgetés a kevés magyarországi kronológus egyikével, Dr. Bertényi Ivánnal, az ELTE BTK professzorával készült, s amellett, hogy megvilágítja a kérdést, egyúttal magyarázattal is szolgál arra, miért is folytatódik újabb egy évig a Finálév beszélgetéssorozat.

- Az ember élete tele van természetesnek vett dolgokkal: amikor átmegyünk egy kereszteződésen, magától értetődőnek vesszük, hogy merre megy a zebra, hogyan kanyarodnak az autók és mikor vált pirosra a lámpa, s közben eszünkbe sem jut, hogy van egy külön tudomány, amely a közlekedéssel foglalkozik, és a kereszteződéseket komoly szakemberek tervezik millió meggondolás alapján. Ugyanilyen természetes, hogy ma kedd van, holnap meg szerda, és hogy az év január elsején kezdődik és tizenkét hónapból áll. Hogy az időszámításnak is vannak vitatható, nem magától értetődő elemei, arra csak most, az ezredvég kapcsán döbbentünk rá; s ha valaki vette a fáradtságot, és felütött egy lexikont, megtudhatta: ahogy vannak tudósok, akik megszabják, miképpen érdemes megtervezni egy kereszteződést, úgy annak eldöntésére is vannak szakemberek, mikor van kedd és szerda, mikor van évvége és szökőév, és mikor ér véget a huszadik század.

- Pontosan így van, ezzel a kérdéssel a kronológia tudománya foglalkozik, melynek kétféle ága létezik: az egyik a csillagászati kronológia, amely az égitestek mozgását figyeli és ellenőrzi annak egybeesését az időszámításunkkal; a másik a történelmi kronológia, amely a különböző események egymás után való időbeli elhelyezésével, régi időszámítások, naptárak mai időszámítás szerinti értelmezésével, úgynevezett redukciójával foglalkozik. Ez utóbbit a történelem segédtudományai között tartjuk nyilván, és például itt az egyetemen a levéltárszakosok tanulják egy féléven keresztül, hiszen nekik kell majd a későbbiekben olyasmivel foglalkozni, hogy meghatározzák egy-egy régebbi dokumentum keletkezésének időpontját. A kronológiai szemináriumon először a csillagászati alapokkal kezdjük: elmondom a hallgatóknak hogyan alakultak ki a szoláris – azaz a nap látszólagos mozgásán – és a lunáris – azaz a hold látszólagos mozgásán – alapuló időszámítások, milyen összefüggés van az égitestek mozgása és az évek, napok, hónapok számítása között. Itt már rögtön mindenféle bonyodalmakba keveredünk, hiszen még ma is másképp számolnak a mohamedánok, mint mi, és régen ennél is összetettebb volt a helyzet.
Számos naptárreform volt az ókorban, pontosan nem is tudjuk mennyi, de a legjelentősebb kétségtelenül a Julius Caesar féle. Neki volt egy jó csillagásza, Sosigenes, aki megállapította, hogy az akkor használatos év nagyon eltér attól, amit a csillagok mutatnak. Akkoriban a pontifexek, a főpapok kiáltották ki az újévet; ez volt a calare, az év elejének kihirdetése; az érdekes az, hogy az eltérést nem csak a hibás számítások okozták, hanem a rengeteg visszaélés is, ugyanis ha megfizették őket, akkor a főpapok hosszabb vagy rövidebb éveket számoltak – a megbízó érdekei szerint –, hiszen például az adósságok visszafizetésénél nem volt közömbös az év kezdetének időpontja. Így történt, hogy Krisztus előtt a 46. évben Julius Caesar – aki úgy döntött, véget vet a káosznak –, mint pontifex maximus, azaz a legfőbb főpap rendelte el az újévet, és Sosigenes számításai alapján egy olyan évet kezdett, ami kivételesen 445 napos volt, de összhangba hozta a naptárt a nap, a hold és a csillagok állásával. Ettől fogva lettek az évek 365 naposak, 12 hónaposak és lett minden negyedik év szökőév. Később aztán kiderült, hogy ez sem teljesen pontos, mert egyre nőtt a távolság a csillagászati számítások alapján kijövő idő és a számolt idő között; tudniillik egy csillagászati év az nem pontosan 365 és egy negyed nap – ahogy Sosigenes számolta –, hanem 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. A probléma már a negyedik században fölmerült, csak nem voltak még akkoriban elég jó csillagászok, hogy megoldják; végül a tizenhatodik században Gergely pápa volt az, aki – tudósai számításai alapján – elrendelte, hogy 1582. október 4. után nem 5., hanem 15. következzék, ezzel hozva helyre az eltérést; és hogy megint föl ne szaporodjon a különbség, azt is elrendelte, hogy attól fogva a százas évek közül csak a négyszázzal oszthatók legyenek szökőévek. Azóta tehát csak egy ilyen évben, 1600-ban volt február 29., és majd most, 2000-ben lesz ismét, így a különbség – a még mindig megmaradt 14 másodperc miatt – csak néhány ezer év alatt fog egy napra növekedni, de ezzel már ráérnek majd az akkori kronológusok foglalkozni.

- Ezek szerint most már rend van ebben a kérdésben, és amíg azt a bizonyos egy napot el nem kell számolni, a csillagászati kronológiának semmi dolga?

- Azért ennyire még most sem egyszerű a helyzet, hiszen ezt a reformot a pápa mondta ki, aki csak a katolikus keresztény világ vezetője volt. A protestáns felekezetek például azt mondták, szó sem lehet róla, hogy az Antikrisztus diktáljon nekik; Európa-szerte tüntetések voltak, mondván, a pápa ellopja az időt. Angliában csak a tizennyolcadik század közepén tértek át az új naptárra, de még akkor is hatalmas ellenállást váltott ki, a nép ott is követelte az elvett tíz napot. Az ortodox vallási naptár a mai napig másképp számol, és az állami naptárat is csak Lenin hozta összhangba a nyugatival, már a Szovjetunió megalakulása után. Akik még a rendszerváltás előtt jártak iskolába, emlékezhetnek, hogy a „Nagy Októberi Szocialista Forradalmat” hiába hívták októberinek, november 7-én ünnepeltük, mert ez a nap volt azonos az 1917-es, még az ortodox naptár szerint számolt október 25-tel.
Ezek az eltérések csak a keresztény érán belül vannak, de ezen felül vannak még más éraszámítások is; ha csak a legismertebbeket nézzük: van a mohamedán időszámítás, amely 622-vel kezdődik, és ráadásul holdhónapokkal számol, így minden száz mohamedán év alatt mi csak kilencvenhetet öregszünk; aztán van a zsidó időszámítás, ami a „teremtés kezdetétől” számol és most 5760-nál tart; de vannak más, ma is élő időszámítások: például Indiában többféle, egymástól is eltérőt használnak, amelyek rendszerint csak kis területen érvényesek. Voltak a modern korban is kísérletek új érakezdésre, például a francia forradalomban: 1792-ben a köztársaság kikiáltása pont az őszi napéjegyenlőségre, szeptember 22-re esett, és onnan csinálták a francia forradalmi naptárt, melyet később csak Napóleon hatálytalanított; kevésbé ismert a Mussolini féle időszámítás, amely 1922-től, a fekete ingesek római bevonulásától számolta az éveket, és egészen ‘43-ig, a diktátor bukásáig érvényben volt, persze csak Olaszországban. Tehát a kronológusnak még a huszadik században is akad számolnivalója, nem csak a különböző dátumozások összhangba hozásánál, hanem az égitestek mozgásának terén is, mert ott is vannak változások, bár nem emberi léptékkel mérhetően; de ebbe már ne menjünk bele, mert ez már a csillagászok területe.
Egyébként meg mindig akadnak emberek, akik újítani akarnak; az egyik leggyakrabban felbukkanó, újra és újra feléledő törekvés egy öröknaptár létrehozására irányul; mert a mi naptárunknak van egy olyan hibája, hogy állandóan változnak a dátumokhoz tartozó napok: január elseje egyszer hétfő, máskor kedd, és így tovább. A hét az egy tetszőleges kisebb egység, valószínűleg a holdhónap huszonnyolc napját osztották négy részre, de ez nem követ semmit, teljesen önkényes. Már ennek megváltoztatására is voltak kísérletek, de a mindig visszatérő ötlet lényege, hogy megtartva a hét napot a hónapok szerkezetét kellene megváltoztatni visszatérve a holdhónapokhoz, így egy év tizenhárom huszonnyolc-napos hónapból állna, de ha ezt beszorozzuk, akkor 364 jön ki, ezért még egy napot be kellene tenni, ami nem tartozna héthez, nem lenne se hétfő, se kedd; viszont így egy adott dátum mindig ugyanahhoz a naphoz tartozna, azaz minden hónap hétfővel kezdődne – és minden év is –, huszonnyolcadika, az utolsó nap pedig mindig vasárnap lenne... és így tovább. Ezek a tervek már a Népszövetségben felmerültek, aztán átvette őket az ENSZ, de sosem lett belőlük semmi, érdekes módon nem is a katolikus egyház – amely nem emelt semmilyen kifogást –, hanem az ázsiai egyházak tiltakozása miatt.

- Azt hiszem ezt a naptárat már eléggé megszoktuk, és egy újabb változtatás csak bonyodalmakat okozna, hiszen ha ma megbeszélem valakivel a világ másik végén, hogy 2000. január 4-én helyi idő szerint délután kettőkor találkozunk Párizsban az Eiffel-torony lábánál, akkor mindketten nagyjából ugyanakkor fogunk odaérni. Más kérdés, hogy azon már elvitatkozhatunk, hogy ez a találka a huszadik vagy a huszonegyedik században jött létre...

- Elvitatkozhatnak, de nem sok értelme van, mert minden kétséget kizáróan ez még a huszadik század, egészen 2000. szilveszteréig. Az más, ha azt mondom, hogy az ezerkilencszázas éveknek már vége van – ez igaz; például az olaszok így számolnak. De az első század egytől százig tartott, a második százegytől kétszázig, a huszadik pedig 1901-től 2000-ig. Persze az első ötszáz évre ez csak elméletileg igaz, hiszen a keresztény éra Krisztus születésétől datálja magát, de nem Krisztus születése óta. Más kérdés, hogy Krisztus születésének időpontját nem tudjuk pontosan, erről viták vannak, de a katolikus egyház például nem foglal állást, és attól még lehet valaki nagyon jó keresztény, hogy nem a „Krisztus előtt” vagy „Krisztus után”, hanem az időszámításunk előtt vagy időszámításunk után kifejezéseket használja. Ugyanis azt az időpontot, amit az időszámítás kezdetének veszünk, egy derék római apát, Dionysius Exiguus találta ki a hatodik században. Majdnem biztos, hogy valójában nem akkor született Jézus, de ez nem azóta derült ki, hanem már Dionysius is pontosan tudta, hiszen az evangéliumok ellentmondásosak: Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosságokkal hozza össze a történetet, amiről tudjuk, hogy Heródes uralkodásának végén volt – a baj csak az, hogy Heródes időszámításunk előtt 4-ben meghalt; Lukács viszont azt mondja, hogy Tiberius uralkodásának tizenötödik évében kezdte Jézus az igehirdetést, és ekkor mintegy harminc éves volt – eszerint számolva az időpont a Mátééhoz képest három évvel későbbre jön ki; ugyancsak Lukács hivatkozik az Augustus császár idejében zajlott nagy összeírásra, aminek történelmi nyomai vannak – így viszont Jézus születése időszámításunk után 6 és 8 közé kéne hogy essen. Dionysius ezeknek a különböző időpontoknak a középértékét vette, és mondta, hogy ez az első év kezdete; tehát egyrészt időszámításunk szempontjából lényegtelen, hogy valójában mikor született Jézus Krisztus, hiszen már Dionysius sem lehetett biztos ebben az időpontban, ezért egy önkényes dátummal számolt; másrészt mivel az első évet nem nullának, hanem egynek vette, mindenfajta matematikai okoskodás, amely megpróbálja egy számegyenes segítségével megmagyarázni, hogy a század- és ezredforduló igenis most volt, fölösleges és helytelen, ugyanis az időszámítás egy olyan számegyenes, amelyen nincs nulla év – legfeljebb nulla pont: az első év január 1-jének 0 óra 0 perce, amely azonos az időszámítás előtti első év december 31-ének 24 óra 0 percével –, következésképpen minden szakasz – legyen az évtized, évszázad vagy évezred – eggyel kezdődik és a szakaszt záró kerek évszámmal végződik.

- Történelmi léptékkel mérve ez az időszámítás tulajdonképpen még szinte újnak is nevezhető, hiszen Dionysius elve késett vele jó ötszáz évet, és még utána is beletelt néhány évszázadba, amíg a világ nagyobb részén elfogadottá vált. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer majd más érában fogunk számolni, például hogy felváltja majd a dionysiusit egy új, mondjuk az internet-időszámítás?

- A történész nem futurológus, aki talán azt mondaná: minden lehetséges. Az emberiség tulajdonképpen rettentően konzervatív, ezért nehezen tudom elképzelni, hogy a mára tényleg egységessé vált időszámítási rendszer megváltozzon, ezt igazolják az elbukott kísérletek is. Gondoljon arra, hogy a geocentrikus világkép már milyen régóta túlhaladott, mégis azt mondjuk: a nap felkel és lenyugszik, holott tudjuk, nem a nap mozog a Föld körül, hanem fordítva. Az ilyen beidegződések sokat számítanak, és ha Kopernikusz és Galilei nem volt elég jelentős ahhoz, hogy változtasson a szóhasználaton, akkor valószínűleg az internet sem elég nagy dolog egy új éra bevezetéséhez.

(Az interjú nyomtatásban az Internet Kalauz 2000. januári számában jelent meg, a Finálév sorozatban.)