A Népszabadság szerint (lásd a cikk utolsó fejezetét) Magyarországon hamarosan megszűnhet a mobilparkolás lehetősége, több más, mobiltelefonra alapozott fizetési szolgáltatással együtt. Az ok, hogy a pénzügyi szolgáltatókról szóló, tavaly elfogadott törvény az ilyen szolgáltatásokat csak pénzügyi szolgáltatóknak engedélyezi. A jelenleg működő mobilfizetési rendszerek 2011. közepéig kaptak haladékot a cikk szerint.
Igyekszem nem felhúzni magam.
Magyarországon van néhány száz ember, akik részben - hivatalosan szabadversenyes kapitalizmus lévén teljesen érthető és megbocsátható módon - nyereségvágyból, részben az új dolgok iránti lelkesedéstől hajtva mindenféle innovatív szolgáltatásokat találnak ki a mobil-távközlés és az internet lehetőségeire alapozva. Ezzel egyrészt megkönnyítik sok ember életét, akik pl. utálnak apró után kutatni, ritkán udvarias parkolóőröknek nyugta ellenében vagy anélkül fizetni, mozi- és színházjegyért sorba állni, autópálya-matrica miatt a benzinkútnál megállni, vagy ennek elfelejtése miatt büntetést perkálni (stb.); másrészt gazdagítják többek között a költségvetést is és javítják az ország gazdasági teljesítményét, merthogy ötleteikkel és vállalkozásaikkal az egyetlen olyan iparágat hozták létre, amely a válság közepette is 50%-ot meghaladó mértékű növekedést produkált.
És van Magyarországon másik néhány száz ember, akik pedig azon munkálkodnak - mellesleg jórészt az előbb említett néhány száz ember adójából -, hogy az amúgy is undorító módon agyonszabályozott gazdasági életet újabb korlátok közé szorítsák. Persze tök eredménytelenül, mert így semmilyen tevékenységet nem szüntettek még meg, amire volt piaci igény - beleértve a köztéri kurválkodást is -, viszont tízezernyi kisebb-nagyobb közhivatalnokot hoztak és folyamatosan hoznak helyzetbe, akik aztán vagy gusztustalanul pöffeszkedve tartják a markukat cserébe egy pecsétért; vagy egyszerűen csak unott pofával akadályozzák bármilyen ügy ésszerű, egyszerű és minden tisztességes szándékú ember számára kedvező elintézését. Mindezt persze főállásban, a szerencsésebbek horribilis fizetésért, ami mellé nagyobb kenőpénz is jár, a kevésbé szerencsések éhbérért, ami mellé sokszor csak egy doboz bonbon jár (amiért cserébe persze semmi mást nem tesznek, mint ami egyébként is a dolguk lenne). (Tisztelet a kivételnek! Biztos sok van, csak ritkán találkozni velük, mert elmennek máshova dolgozni. Pl. kényszervállalkozni.)
Nem egy hazai kisebb-nagyobb vállalkozásban volt közvetlen részem, és elég sokat láttam közelről. Ha belegondolok, soha semmilyen hagyományos piaci kihívás (legyen az egy egészen új termék vagy szolgáltatás bevezetése, egy nagyon erős konkurencia megjelenése vagy drámai mértékű keresletváltozás) nem tudott soha akkora gondot okozni, mint bármely hivatal a maga eljárási szabályaival és űrlapjaival. Amíg diák a közgázon, mindenki tudja, hogy az agyonszabályozás megöli a prosperitást, de mihelyst lediplomázik, nyakkendőt köt és átlépi egy minisztérium küszöbét, rögtön szabályalkotási rohamot kap. Nem jut eszembe semmilyen szalonképes kifejezés, amivel le tudnám írni az ezzel kapcsolatos véleményemet.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy a mobilparkolás nem fog megszűnni. Azt is nagyon remélem, hogy azok folytathatják, akik kitalálták, felépítették és megküzdöttek érte. De az is biztos, hogy az a küzdelem, amit most a létükért folytatnak valami hülye szabályozás ellen, nagyon sok energiát, alkotóerőt és kedvet vesz ki belőlük, amit ha nincs ez a jogszabály-változás, arra fordíthattak volna, hogy fejlesszék a saját üzletüket, ezzel növelve a vagyonunkat, a befizetett adójukat és jó esetben javítva még a szolgáltatások igénybe vevőinek életminőségét is. Ehelyett most épp valószínűleg törvényeket böngésznek és ügyvédek garmadájával tárgyalnak. Hajrá Magyarország!
(Utóirat: Ha mindaz, amit leírtam, valami oknál fogva mégsem lenne igaz a mobilparkolást illetően, mert mondjuk a jogszabály mégsem jelenti azt, amit sejtettek belőle, vagy esetleg csak újságírói túlzás az egész - volt rá példa -, a következtetéseim attól még jogosak maradnak és a bürokráciával kapcsolatos összes állításomat fenntartom, a miatta érzett dühvel együtt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése