Biztonságos? - Bankkártyás fizetés interneten

Biztonságos? - A Laurence Olivier alakította náci fogorvos teszi fel újra és újra ezt a kérdést, meglehetősen vészjósló hangsúllyal John Schlesinger Maraton életre-halálra című klasszikusában. A filmben egy táskányi gyémánt biztonságáról van szó, de én most a bankkártya-adatok biztonságára gondolok. Ahogy korábban írtam: ma egy magát komolyan vevő webshop számára szerintem kötelező az online kártyaelfogadás! Mégsem lehet sok helyen bankkártyával fizetni, és ahol lehet, ott is általában az ügyfelek mindössze 3-4%-a használja. [Update 2012.11.01.: a 2011-re vonatkozó eNET statisztika szerint az érték már 5% fölé nőtt.] Ennek két fő oka van: az ügyfelek egyrészt félnek attól, hogy a terméket az előre fizetés után esetleg nem kapják meg, vagy ha megkapják, nem olyan lesz, amilyet szerettek volna; másrészt félnek a kártyacsalásoktól is, azaz nem merik az interneten megadni a kártyaadataikat. Pedig az összes online fizetési mód közül a bankkártyás fizetés a legbiztonságosabb!

Az internetet rendszeresen használókat, sőt, néhány ezen a területen dolgozó szakembert is hallottam már azzal büszkélkedni, hogy márpedig ő soha nem adja meg a bankkártyája számát az interneten! Ez a kijelentés gyakran bennfenteskedő kacsintással is társul, jelezvén, az illető tud néhány cifra történetet. Persze, olyat én is tudok, hogy valakinek a számlájáról online utalással leemelték az összes pénzt és a bank sajnálkozva széttárta a kezét. Csakhogy ebben az esetben a bank semmilyen visszaélést nem érzékelt: az utalást az elvileg csak a számlatulajdonos által ismert azonosítóval és jelszóval hajtották végre, mivel ezek az adatok - előzékenyen, a bankszámlaszámmal együtt - ki voltak ragasztva az illető munkahelyén, a monitorjának szélére. A biztosító sem fizet, ha a lábtörlő alá tett kulccsal törnek be a lakásba!

Mire alapozom akkor, hogy az online bankkártyás fizetés az összes fizetési mód közül messze a legbiztonságosabb? A válasz egyszerű: ez az egyetlen fizetés, amit vissza lehet vonni! Az első hallásra talán meglepő kijelentést az úgynevezett charge back lehetősége teremti meg. Ez azt jelenti, hogy a kártyatulajdonosnak az olyan fizetéseket, ahol nincs jelen a kártya (ezeket a banki szaknyelv card not present tranzakcióknak hívja), joga van bizonyos időn belül töröltetni. Ilyenkor a bank a kártyával kifizetett összeget visszateszi az ügyfél számlájára. Attól függően, hogy a reklamáció és a fizetés időpontja között mennyi idő telt el, a charge back akár azonnal, indoklás kérése nélkül is megtörténhet. A bankot persze nem a küldetéstudat vezérli ebben az esetben, mivel a pénzt ő maga is behajtja a kártyaelfogadó kereskedőn, akinek ezt követően ugyancsak joga van a reklamációra. Amennyiben a kereskedő tudja bizonyítani, hogy a kártyabirtokossal azonos személynek, annak igazolt megrendelésére és a megrendelésnek megfelelő feltételekkel, terméket vagy szolgáltatást adott el, a pénzt ismét leveszik az ügyfél számlájáról - tehát visszaélésre nincs lehetőség. (Azaz nem játszhatom el, hogy nyakra-főre vásárlok, aztán mindig charge back-et kérek.) A charge back szempontjából egyébként a közelmúlt egyik tanulságos esete lehetett volna a SkyEurope légitársaság csődje, mivel ekkor a kártyával fizetők, ha még időben töröltették a tranzakciót a banknál, hozzájuthattak a pénzükhöz, függetlenül attól, hogy a cég tartozásait messze nem fedezte a vagyona. De mivel ebben nem volt semmi botrányos, a sajtó alig írt a témáról, pedig a fogyasztóvédők és a kártyatársaságok is közleményben hívták fel az ügyfelek figyelmét a határidőkre.

Egyszóval a legtöbb olyan sztorinak, hogy X.Y. kártyájáról lehúztak valamilyen tetemes összeget, az a vége, hogy X.Y. visszakapta a pénzét, csak ezt az újság már sosem írja meg. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: ha ez így van, miért nem tudtam eddig róla? Az ok itt is ugyanaz, mint az elállási jog esetében: a kereskedők a visszaélésektől való félelmükben nem merik nagy dobra verni. A bankok pedig a különböző biztonság-, és persze bevétel-növelő szolgáltatásokkal - SMS-megerősítés, webkártya, egyszeri kártyaszám stb. - azt a hamis tudatot erősítik a felhasználókban, hogy az online kártyás fizetés önmagában nem biztonságos.

Ha egy webáruház bizalmat akar kelteni a vásárlóiban, legjobb, ha lehetővé teszi az online kártyás fizetést, valamint alaposan tájékoztatja a vevőket az ezzel járó jogaikról és lehetőségeikről. Ismerem azok ellenérveit, akiknél nincs kártyaelfogadás: a bankok magas jutalékot számolnak fel, bonyolult a rendszer, az ügyfelek úgysem használják. A banki jutalék 2-3% [Update 2012.11.01.: 1,7-2%], attól függően, hogy mekkora forgalomra lehet a kereskedőnél számítani. (Az interchange díj miatt, amit a bankok a kártyatársaságoknak fizetnek, bizonyos összeg alá semmiképpen sem tudnak menni.) Ez egy átlagos vásárlásnál nagyjából megegyezik azzal az összeggel, amit a futárszolgálatok kérnek az utánvét beszedéséért, de az utánvéthez képest sokkal nagyobb biztonságot nyújt az e-kereskedőnek is, mivel feltételezhetően a vevő azt a terméket, amit előre kártyával kifizetett, biztosan át fogja venni. Tessék egyszer megnézni, mennyi olyan rendelés van, amit végül nem sikerül kézbesíteni, mert a vevő sosincs otthon, nem veszi át, vagy netán elfogyott a pénze. Az ezekkel járó kár és vesződség feltehetően többe kerül, mint amivel esetleg a kártyás fizetés picit drágább az utánvétnél.

Az pedig, hogy a vevők nem akarnak kártyával fizetni, csak feltételezés, amit persze látszólag alátámasztanak a GKIeNET adatai, mely szerint a webshopos vásárlások 3%-át fizetik csak ki kártyával - viszont ez csak a fizikai áruk kereskedelmére vonatkozik. Ahol nincs igazán alternatíva - pl. online repülőjegy-értékesítés - ott bizony előveszik az emberek a kártyájukat és fizetnek vele. Ez alapján joggal feltételezhető, hogy ha a kereskedők hangsúlyt fektetnének a kártyás fizetésre, és kiemelnék annak biztonságosságát (a charge back lehetőségét), akkor a vevők közül is jóval többen használnák.