Először is miért Facebook? Ha közösségi marketingről beszélek, miért csak ezt az egy közösségi oldalt emlegetem? Egyrészt azért, mert ez a legdinamikusabban fejlődő social media: viágszerte már több mint 500 millió felhasználója van, Magyarországon is már több mint 1,2 millióan használják és naponta mintegy 10 milliárd (!) oldalletöltést produkál. Másrészt azért, mert ez a legösszetettebb oldal, ami már nem is oldal, hanem egy önálló platform, internet az internetben. Ezt igazolja az előadásom egyik mottójaként választott idézet:
"A Facebook már nem is annyira közösségi oldal, hanem inkább (...) egy olyan technológiai platform, amely összeköti az embereket egymással."
Netanel "Net" Jacobsson, [origo] 2010. január 5.
A másik mottóm Gerd Leonhardtól származik, aki a 2009-es Internet Hungary-n tartott előadásában öt fontos változásra hívta fel a figyelmet: a fizikaiból (megfoghatóból) digitális, a rögzítettől mozgatható, a vásárlóból felhasználó, a föntről irányítottból közösségi (alulról jövő) és az egyirányúból interaktív lesz.
Ahhoz, hogy a huszonegyedik századi kommunikációs- és marketingszakemberek hatékonyan tudjanak dolgozni, meg kell érteniük, hogy ezek a változások hogy hatnak az információ terjedésére, viselkedésére, útjára és átalakulására, hogy lesz az információterjedésből információ-evolúció. Hogy lesz közösségi a média, a marketing - és sok minden más is.
Tömegkommunikációról beszélve a múlt század végéig hírközlést, tömegtájékoztatást emlegettünk. Volt egy központi entitás, amely közölte velünk a híreket, tájékoztatott minket az eseményekről, különféle csatornákon keresztül. Ezek a csatornák döntően egyirányúak voltak: rádió, tévé, újság, és az internet korai szakaszában is főleg képernyő-újság. Az orgánumok többsége fenntartott valamilyen közönségszolgálati irodát, foglalkozott levelezéssel, a felvetett kérdések megválaszolásával, de ez nem volt interaktív kommunikáció, hiszen a hírfogyasztó legfeljebb azokról a reakciókról értesült, amelyeket a szerkesztők publikációra, válaszra érdemesnek tartottak. Az első jelentős változást az hozta, amikor az internetes portálok fejlődésnek indultak: megjelentek a fórumok, chat-ek, kommentálási lehetőségek és később a blogok. Ezzel elindult a párbeszéd egyrészt az olvasók és az orgánumok, másrészt olvasók és olvasók között. De ez még nem hozott alapvető változást a hírközlés-hírfogyasztás viszonyrendszerében.
A következő fontos állomás a Google megjelenése volt. Létrejött egy keresőoldal, egy csomópont, ami önálló tartalmat nem hoz létre, de a tartalmakat objektív szempontok alapján szelektálja, az olvasó figyelmét orientálja. Az orientáció eszköze nem más, mint a találati lista: azaz a sorrend, amiben egy témára rákeresve a találatok megjelennek. Ez a sorrend alapvetően határozza meg azt, hogy a többség mit fog megnézni, elolvasni.
De mi határozza meg a sorrendet?
A pagerank - a Google titka és lényege, az az idővel egyre bonyolultabbá váló algoritmus, ami a keresett tartalmakra adott találatok relevanciáját határozza meg. A pagerank nagyon sok dolgot vesz figyelembe a szavak előfordulási gyakoriságától, egymáshoz való viszonyától a külső és belső hivatkozások mennyiségén keresztül a felhasználói kattintásokig. Csupa olyan dolgot, amiket számunkra idegen emberek tömegeinek cselekedetei, szándékai, viselkedése határoz meg.
Összefoglalva tehát: mi volt a Facebook előtt (f.e.)?
Volt a hírközlés, ahol
- azt kapom, amit sugároznak
- eszközt és/vagy csatornát választok (nem mindegy hogy rádiót hallgatok, tévét nézek vagy olvasok, és hogy melyik csatornát hallgatom, nézem, melyik újságot olvasom)
- a kontroll magánéleti szinten valósul meg, mert a tévének hiába beszélek vissza, de a családban, munkahelyen, kocsmában megbeszélhetem a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel a híreket.
- azt kapom, ami releváns
- nem csatornát, hanem tartalmat választok (ha érdekel valami, nem az internetes újság oldalára megyek, hanem a Google-ra és ott kattintok egy konkrét cikkre a találati listán)
- a kontroll már közvetlenebb, mert egyrészt visszabeszélhetek, másrészt megbeszélhetem a témákat bárkivel - értve a bárki alatt ismeretlen, többségében be sem azonosítható internetezők tömegeit.
A Facebook különböző identitások és alkalmazások hálózata. Nem csak - döntően valós - személyek vannak rajta, hanem közösségek, csoportok, rajongói oldalak (amelyek önálló identitást képeznek) és a legkülönbözőbb alkalmazások, amelyek lehetővé teszik ezeknek az identitásoknak, hogy egymással kommunikáljanak és mindenféle interakciókba keveredjenek.
Ráadásul a Facebook maga is hálót borít az internet egészére, hiszen a számtalan like- és megosztó-gombon, névjegyen, fan-box-on, fiók-kapcsolódáson keresztül kiterjeszti saját funkcionalitását milliónyi idegen oldalra. A Facebook begyűjti, ha olvastam, láttam valamit, ami tetszett, és ezt közli a barátaimmal; a Facebook segíti, hogy belépjek más oldalakra külön regisztráció nélkül; a Facebook reklámoz engem, ajánl, követ, orientál.
A Facebook mindenütt ott van és minden információt magába szív!
Új relevanciát teremt, de nem az ismeretlen tömegek, hanem az ismerőseim, az ismerőseim ismerősei, és a velem azonos, csoportba, rajongótáborba, érdeklődési körbe tartozó ismeretlenek tevékenysége alapján! És eközben egyetlen, integrált felületen minden olyan eszközt a kezembe ad, amiket már korábban is megszoktam, azaz a Facebookon belül fórumozhatok, csetelhetek, kommentezhetek, blogolhatok - és ráadásul még játszhatok, megoszthatok, videózhatok, zenét hallgathatok, vicces beszólásokat olvashatok stb., stb. Ha egy kezdő internetező ki sem teszi a lábát a Facebook-körből, nagyjából ugyanazt a határtalan élményt kapja, mintha a Google-ról vagy más portálról indulva kezdene böngészni, azzal az alapvető különbséggel, hogy itt az övéi között marad, hiszen bármilyen tevékenységet végez, az valahogy összefüggésben lesz a fészbúkos barátaival.
Összefoglalva tehát mi van a Facebook után (f.u.)?
- Azt a tartalmat kapom, ami a barátaimnak is releváns
- Tartalmat adok - választok, megosztok, véleményezek
- Tartalmat kapok - megosztva, véleményezve, csomagolva
- Kontroll: megbeszélés a barátaimmal, ismerőseimmel és a velem azonos érdeklődésű, azonosítható személyekkel!
Az internet történetében elérkeztünk tehát a harmadik mérföldkőhöz. Az első volt a www megjelenése, a második a Google, a harmadik a Facebook. Többé nem beszélhetünk hírközlésről, az információ-kontroll ideje lejárt, amennyiben kontroll alatt valamilyen központi ellenőrzést, felülről jövő szándékot értünk. Kontroll helyett strukturálódás van, információ-evolúció, melynek során az információ és környezete alkalmazkodik egymáshoz. Bármely felülről jövő üzenetből nem feltétlenül az fog eljutni hozzám, amit az üzenet küldője kifundált, hanem az, ami ebből az üzenetből a többszörösen rétegzett kapcsolati hálómon való keresztüljutás során kifejlődött. Valójában ez régen sem volt másképp: csak akkor a pletyka és rémhírterjedés során az eleve kevés információ eltorzult; ma viszont a feldolgozhatatlanul sok információból kapunk egy (jó esetben) tartalmában lényegében változatlan, de nagyon strukturált és valamennyire testreszabott információrendszert.
Akkor most minden megváltozik?
Nem szeretném túlmisztifikálni a Facebook, és általában a közösségi média szerepét. Most éppen átrendeződés folyik, megváltozik a kommunikáció, a marketing, újfajta eszközök és felületek jelennek meg, felerősödik a nép hangja - de meggyőződésem, hogy hosszabb távon ez forradalmi változásokat nem fog hozni, a világ a közösségi média által nem lesz automatikusan demokratikusabb. A kormányok, pártok, világvállalatok mögött profi szakemberek garmadája áll, az emberek közössége (tömege) pedig érdekek, vélemények, látásmódok, világképek kusza halmaza. A nép hangereje nőhet, de ettől még nem lesz a hang artikuláltabb. Akik fent vannak, majd megtanulnak az új pályákon játszani, és a lényeg változatlan marad: lesz aki előállítja a termékeket, információkat, álmokat, és lesz aki fogyasztja ezeket.
Remek összegzés és jó meglátások! Gratulálok.
VálaszTörlésAz utolsó mondattal vitába szállnék, vagy inkább kiegészíteném a saját meglátásommal.
"lesz aki előállítja a termékeket, információkat, álmokat, és lesz aki fogyasztja ezeket"
Ez igaz, de annyiban változva hogy mindenki előállító és fogyasztó egyszerre!
Elég régen figyelem mi zajlik a FB-n. működtetek néhány rajongói oldalt, és viszonylag nagy rálátásom van a tömeg áramlására.... és az a meglátásom, hogy a FB-n az az igény jelent meg, hogy már nem média zabálók vagyunk szebb szóval fogyasztók, hanem média sugárzók. Mindenki egy adó-vevő...
jól rosszul, MLM-esen, direktben, bunkón vagy elegánsan ötletesen vagy fátvágva... de mindenki média adó is, pont a megosztások miatt. Ezen egy ok miatt sikeres az FB.
Ma ha megosztja egy ismerősöm az infót amit fontosnak talált, és engem is érdekel akkor egyszerűen átveszi a szerepét a nagy orgánumoknak. A nemzetközi hír ma már 1000 féle módon eljuthat hozzánk.
És ez az ami változtat. A tekintélyelvű média virágkorának leáldozott... TV-t ma már a gyerekek és az idősek néznek, és a szegényebb falvak lakói...szóval mindenki aki számít, net és online...van.
És itt érdemes megemlíteni a közösségi - média definíciót. Nem volt hülye aki elnevezte.
Mit is jelent ez ?
Számomra azt, hogy a közösségben, az a hír marad meg, ami a közösség számára értékes ahhoz, hogy továbbadja, beszéljen róla! S itt a kulcsszó az ÉRTÉK!
Itt nem lehet marketing üzenetekkel szönyegbombázni, hírdetés és linkvakság van. Értelmetlen.
Hazudni, és manipulálni tanító, trükk-mester marketing ötleteknek leáldozott.
nagy küzdés árán egyiket meggyőzi, az megosztja, és a szélszrizsa nélkül a közösségi médiában már erőtlen az egész...lemálik a máz, marad a lényeg...
ami ha nem értékes...kuka.
még is csak változik valami...
Tudatosodás ha lassan is de érezhető.
Ha van eszük a Multiknak időben észbe kapnak, hogy a parasztvakítás kora leáldozott, ha életben akarnak maradni, értéket kell adni.
Milyen jó volna, ha az a sok giga cég infrastruktúrájával, és erejével végre arra szánná magát, hogy értéket állít elő....
Lehet utópia, de matematikailag a közösségi médiának meglehet ez a kényszerítő hatása...
üdv
Árvai Péter
Kedves Egon!
VálaszTörlésA Facebook engem eddig csak taszított a nyomulós (és bugyuta) rossz magyarsággal lefordított üzeneteivel, a fordítva használt keresztnév problematikájával - nem is sorolom tovább. Ehhez képest üdítően hatott a te szemeddel látni ezt a szeletkéjét a világnak. Ismét tanultam valamit.
Kedves Árvai Péter!
A hír ami eljut(hat) hozzánk, és amit továbbítani akarunk egyáltalán nem szükségszerűen igaz, vagy értékes. Utalnék itt a Big-brother-nézőkre, és a jól beburkolható reklámüzenetekre. Abban feltétlenül egyetértünk, hogy ha valaki ma komoly marketingkampányba kezd, annak erősen ajánlott a fészbukos gondolatvilágnak megfelelően kódolni az üzenetet, viszont a célzott réteg egyértelműbben meghatározható. Annyi lesz a különbség, hogy a néhány nagyon megfizetett médiahős helyett/mellett én a sok, fél zacskó cukorral lekenyerezett kisember által hitelesen továbbadott üzenetek sokaságát vizionálom.
Kedves Csaba!
VálaszTörlésÖrülök, ha sikerült új összefüggésekre rávilágítanom. :-)
A keresztnév-problematika user-error: a keresztnév megjelenési módja többféleképpen is beállítható, csak használni kell. A fordítás is közösségi: a FB-ot nem egy "központi entitás" fordítja, hanem maguk a FB-felhasználók.
Kedves Péter!
Egyetértek Csabával, sőt, talán még élesebben is fogalmaznék: az érték és a tömeg összeférhetetlen fogalmak. A demokratikusság, nyitottság önmagában nem garantálja az értéket. A világ csak annyit ment előre, hogy a haladókat, értékteremtőket, másképp gondolkodókat ma nem vetik máglyára, nem kövezik meg - de szeretni ma sem szereti őket a "tömeg".
A FB lényege, hogy strukturálja a tömeget, de a társadalmi szakadékokat nem fogja megszüntetni, sőt, talán konzerválja is. Vagy jobban megjeleníti, láthatóvá teszi.
Egyébként Péter az utolsó mondatában szerintem gyönyörűen megfogalmazta, hogy fog átalakulni a marketing. :-)