Legtöbb előadásomon, ahol a
magyarországi e-kereskedelem számairól (is) beszélek, akad hallgató, aki megjegyzi: itt is
a multik uralnak mindent. Most tekintsünk el attól, hogy a multi jelentése multinacionális, azaz
nemzetközi vállalat és a felszólamlók nyilván
nagyvállalatot értenek alatta, ami nem feltétlenül nemzetközi; és abba se menjünk bele, hogy a multik hány milliárd dollárt hoztak országunkba, mennyi munkahelyet teremtettek, és mennyi terméküket és szolgáltatásukat élvezi minden
multizó magyar nap mint nap. Most csak azzal foglalkozzunk:
tényleg a multik uralják-e a magyar e-kereskedelmi piacot?
A válasz nagyon egyszerű:
nem! Sőt, a magyar e-kereskedelmi piacon
a multik labdába sem rúgnak! A hazai e-kereskedelmi forgalom
több mint 90 százalékát pordukáló legnagyobb cégek egyike sem multi! Ahogy már
korábban megírtam: a hazai piacvezetők mindegyike néhány millió forintból gründolt garázscégből nőtte ki magát, alapítóik 8-10 éven át napi 12-16 órát dolgoztak vállalkozásukon; a cégek egyike sem épített még magának irodaházat, többségük szakadt kültelki raktárakban található, vezetőik nem járnak A8-as, 6-os, akárhányas Audin. A legnagyobbak közül kettőt, a Vaterát és a Netrisket valóban nemzetközi vállalatok vásárolták fel (a Bookline új tulajdonosa magyar magánbefektető), de csak akkor, amikor saját piacuk vezető cégeivé váltak, önerejükből. De ott van az épp most díjazott, szuperszonikus gyorsasággal növő NetPincér, amely
önerejéből vált multivá, azaz nemzetközivé úgy, hogy közben eredeti tulajdonosa nem változott, sőt,
épp most nyilatkozta az [orgio]-nak, hogy egyelőre nem is óhajt megválni cégétől. A multik szerepe legfeljebb a
multinacionális tőke formájában érhető tetten, mivel van egy-két cég, melyet - amikor már bizonyította fejlődőképességét - kisebb befektetések segítettek a növekedésben.
Az e-gazdaságot összehasonlítva a magyar gazdaság egészével, akad egy
másik szembeötlő különbség is: a sikeres cégek egyikének történetét sem árnyékolja be semmilyen korrupciós botrány, gyanús ügylet, zavarosban halászgatás, protekcionizmus, kilóra vett ingatlanvagyon, átvert beszállítók, alvállalkozók tüntetése ki nem fizetett számlák miatt, vagy magasrangú állami vezetővel való közeli rokonság, esetleg annál is értékesebb közös kollégiumi lakhely.
Sikerüket tetemes állami megrendelés vagy bármiféle egyéb beavatkozás nélkül, tiszta versenyfeltételek mellett érték el, egy mindenki számára nyitott piacon.
Mindezek alapján kijelenthetjük,
az e-kereskedelem az elmúlt tíz évben olyan területe volt a gazdaságnak, ahol kis tőkével, nagy szorgalommal, kitartással és tehetséggel bárkinek esélye volt rá, hogy piacvezetővé váljon. Ennek okait fejtegetve sok tényezőt szokás felsorolni: új piac, alacsony belépési küszöb, technológiai innováció, paradigmaváltás satöbbi, én viszont most egy másik szempontra hívnám fel a figyelmet, ez pedig
az állami szerep hiánya. Az e-kereskedelmi piacon az állam szereplőként egyáltalán nem*, szabályozóként pedig minimális mértékben volt (eddig) jelen. Azaz
az e-kereskedelemben vadkapitalizmus volt, kis túlzással: mindenki azt csinált, amit akart!
Az eredmény nem nagyon igazolja az állami szabályozás, szerepvállalás híveit. Hasonlítsuk csak össze, mire jutott az elmúlt tíz-tizenöt évben, százszázalékos állami szerepvállalással az egészségügy, a tömegközlekedés vagy a közigazgatás (pl. okmányirodák) szemben az e-kereskedelemmel! Vagy ragadjunk ki egyetlen példát: mit, mennyi idő alatt és mennyi pénzből sikerült megvalósítani elektronikus fizetés terén a közigazgatásban, illetve az e-kereskedelemben! Szerintem
az összes magyar e-kereskedő együttesen nem költött annyit informatikai fejlesztésre az elmúlt tíz évben, amennyit a költségvetés egy év alatt elkölt csak a kormányzati portálra. Nem szeretném kisebbíteni az ez irányú törekvéseket: tényleg volt fejlődés elektronikus ügyintézés terén. Na de csak ennyi?! És mennyi pénzért?! Hozzáteszem, ez nem azoknak a szakembereknek a hibája, akik e területeken dolgoztak, hanem a dolog természetéből következik. A gazdaságtörténet sokszorosan bebizonyította, hogy az állam rossz gazda - és minél délebbre és keletebbre megyünk Európában, annál rosszabb.
Az internet állami szabályozása, az állam növekvő szerepvállalása ezen a területen újra és újra felbukkanó terv, függetlenül attól, éppen ki van kormányon. A fentiek nem is annyira a jelenleg tapasztalható szándékok miatt jutottak eszembe, mivel nem féltem az internetet, úgyis lerázza magáról az
óvó kezet. A tanulság szerintem általános, az internet szerepe csak annyi, hogy nyitottságával, kvázi szabályozhatatlanságával rámutatott arra, mennyivel jobban működik a gazdaság, ha az állam távol tartja magát tőle.
---
* Pontosítanék: valamennyire jelen volt az állam, pl. pályázati pénzek formájában, amivel legfeljebb torzíthatta volna a versenyt, de ez sem sikerült, szerencsére, mivel a siker ezen a piacon legkevésbé pénzkérdés. Aki tud olyan e-kereskedelmi céget, aki sikerét annak köszönheti, hogy pályázati pénzt nyert honlapkészítésre, e-kereskedelem bevezetésére vagy más hasonló célra, kérem, írja meg alább egy megjegyzésben!
Az apró betűsre: olyat nem tudok, aki "sikeres" is lett volna a pályázaton nyert pénzzel, olyat viszont mindannyian sokat tudunk, akik mérhetetlenül sok milliót nyert (25 milliót például) és költött oltári nagy e-marhaságra, és még mindig semmit nem tudtak kezdeni vele :).
VálaszTörlésAzaz tipikus, államot lehúzó pénzgyárak pályázatíró "szakcégek" közreműködésével, akik már eleve úgy kezdik a beszélgetést, hogy előre látni, semmi másra nem megy ki a játék, csak hogy mindketten pénzt keressünk a pályázati pénzből.
A multik uralják a magyar kereskedelmi piacot, ezen az 1% alatti e-kereskedelem nem változtat. Nincs is semmiféle felsőbbsége a multikkal szemben és labdába sem tudna rúgni, ha nem lennének a multik olyan mohók, hogy a nagyságrendekkel kisebb e-áruházaknak is marad még árrés az ő áraik mellett. Egyébként a Tesco-tól sem rendel az állam, mégis megvan anélkül is. Megértem, hogy nem szereted azt az államot, amelyik 20 éve a nyakunkon ül, képtelen megszervezni önmagát, és egyre csökken a jólétünk, de e tény és az e-kereskedelem fokozatos erősödése között nem látok semmi összefüggést. Polló László
VálaszTörlésAz e-kereskedelem jó lenne , ha a tipikus magyar szemlélet szerint nem tennék tönkre egymást a cégek. Tisztességes haszon helyett már 100 ft árréssel is jó eladni csak ne a másik adjon el. Egy termék max 1 évet bír ki.
VálaszTörlés@Laci: én nem a kereskedelemről, csak az e-kereskedelemről beszéltem.
VálaszTörlésA mohóság kizárólag a multikra jellemző motiváció?
A Tesco-állami rendelés felvetésedet nem is értem: a cikkben nem ok-okozati összefüggésben tárgyalom a multik gazdasági szerepét és az állami részvételből származó versenytorzítást. A cikk egyik állítása, hogy az e-kereskedelemben nincsenek multik, a másik állítása, hogy nincs állami szerepvállalás. Ebből nem következik, hogy az offline kereskedelemben az állami szerepvállalás = állam rendel a Tescotól. :-)
@Névtelen: az árverseny szerintem nem "tipikus magyar szemlélet". Esetleg arra gondolsz, hogy a magyar vevőt pusztán az alacsonyabb árral meg lehet vezetni? Mert ez egészen mást jelent, de egyébként általánosságban ez sem igaz, mert ha igaz lenne, akkor igen könnyű lenne az interneten bármilyen konkurenciát legyőzni. :-)
VálaszTörlésSzerintem "névtelen" inkább arra gondol, hogy az árverseny nem árverseny. Nyilvánvalóan képtelenség olyanokkal árban versenyezni, akik nem fizetnek adót, járulékot, elve úgy "építik" fel az üzletet, hogy úgyse fizetik ki az alvállalkozókat, és persze hab a tortán, hogy az "árrést" nem a beszerzési árra számolt százalék teszi ki, hanem a papíron Ukrajnán keresztül megutaztatott áru ÁFA-visszaigénylése.
VálaszTörlésNa főleg ez utóbbi miatt van egy-egy terméken (jellemzően elektronikai eszközön, hardveren vagy szoftveren) 100 forintos "árrés". Így nyilván képtelenség "versenyezni". Szerencsére nem minden piacra jellemző az efféle intézményi ügyeskedés, de én egyelőre nem látok pozitív tendenciát, sőt. A szabályzás kegyetlen, de a betartatása még nem működik.
Valamilyen szinte egyetértek a névtelen hozzászólóval, de Kis Ervin Egonnal is. Tény, hogy többen inkább a megbízhatóságra hajtanak, mint arra, hogy mondjuk 100 Forinttal olcsóbb-e a könyv, de vegyünk alapul egy oldalt. Legyen mondjuk ez: http://bit.ly/dplzD7
VálaszTörlésA Booklinehoz képest nem sok esélye lesz arra, hogy befusson. Be kell látnunk, hogy amelyik vállalkozás megnő, az azonnal fojtogatni kezdi a (vetély)társait. Előbbi online üzlet hiába pontos, korrekt és olcsó, ha a Bookline agresszív marketingje sokkal jobb hírnevet hoz. Az emberek az ismertebb, jól bevált üzleteket szeretik. Ha viszont minden üzlet ugyanolyan ismert lenne, már a kezdés pillanatától fogva valamivel jobban oszlanának meg a vásárlók is szerintem. Ezért is voltam kicsit paprikás, mikor olvastam, h nem olyan rég a Bookline volt az eladási listák élén adott kategóriában. De ugyan ez a helyzet több kereskedéssel is sajnos.