A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) becslése szerint 2015-re a világ népességének fele harmadik generációs (3G) telefont használ majd - írta meg az Index. Ez azt jelenti, hogy kialakul egy több mint hárommilliárd embert összefogó globális piac, amit egyetlen - bár nem egységes platformot használó - eszközön keresztül el lehet érni. Úristen - mondják egymásnak a vállalkozó szellemű, nagyot álmodni merő fiatal fejlesztők - képzeld el, ha a felhasználók egy ezrelékének el tudsz adni valamit csupán egy dollárért, akkor azzal már több mint hárommillió dollárt kereshetsz!
Az első kérdés, ami felmerül: miért kéne másképp gondolkodni, ha mobilon szeretnék üzletet csinálni, mint interneten? Elvégre a mobilon keresztül is ugyanaz a világháló érhető el, ráadásul ahogy terjednek az egyre jobb képernyőfelbontású eszközök, úgy egyre inkább nem lesz különbség. Az eltérés a felhasználás körülményeiben keresendő: ahhoz, hogy sikeres alkalmazást, tartalmat fejlesszünk mobilra, vagy a webáruházunkat optimalizáljuk rá, elsősorban meg kell értenünk a mobil-felhasználót.
A GSM rendszerű mobilszolgáltatás 17 éve érhető el Magyarországon (mellesleg én is azóta vagyok előfizető). Ma több mobil-előfizetés van, mint ahány lakos az országban. Nálunk a családban is mindenkinek van legalább egy készüléke, de a legnagyobb lányomnak és nekem például kettő, és mindkettőnk egyik telefonján van internet-elérés is. Nézzük, mi történt az alatt a 17 év alatt, amíg eddig eljutottunk!

Korán megjelentek az üzleti, kereskedelmi lehetőségek is. Először jött az emeltdíjas hívás és SMS, aminek segítségével különféle mikrofizetéseket lehet megvalósítani; ezek eredményeként született meg a mobilparkolás, autópályamatrica- és mozijegyvásárlás, de egy csomó egyéb szolgáltatás üzleti modelljét is ez segítette világra (pl. pay-tv). Általánossá vált az SMS használata a banki tranzakciók visszaigazolásánál vagy jóváhagyásánál, de ma már SMS-ben figyelmeztetnek a lejárt jogsira, a befizetendő villanyszámlára vagy a közelgő szervizre is. Rövid, de meredeken emelkedő konjunktúra volt a csengőhang és háttérkép biznisz, előképeként a ma virágzó alkalmazás-biznisznek. Végül az internet egyre teljesebb értékű mobilos használata elméletileg mobilon is elérhetővé teszi mindazt, ami a weben van, így az e-commerce és m-commerce (mobil-kereskedelem) fokozatosan összeforr.
A lehetőségek hatalmas tárházából vajon mi a legnagyobb siker? Mire használjuk legtöbbet a mobilunkat? Nos kérem, bármily meglepő, de SMS-ezésre. Ma világszerte 200 ezer SMS-t küldenek el minden másodpercben, ami a 2010-es adatok szerint 6,1 billió SMS-t jelent egy év alatt. Ráadásul szó sincs hanyatlásról: a forgalom dinamikusan nő, 2007-ben még csak 56 ezer SMS-t küldtünk másodpercenként! (Forrás)
Mi lehet az SMS elképesztő sikerének a titka? Egyrészt nyilvánvalóan az, hogy a működése nagyon egyszerű - még a billentyűzet-macera ellenére is -, nem igényel semmilyen beállítást, telepítést, minden telefon alapból tudja. Másrészt az SMS kitűnően igazodik az egyre inkább széttöredező időnkhöz. A mai ember folyamatosan mozgásban van és az élete tele van rövid, gyors tevékenységsorozatokkal: bevásárlás, ügyintézés, csekk-befizetés, gyerekért az oviba menés, nyárigumi-csere és így tovább. Ráadásul ezek a tevékenységek sok szervezést, organizálást igényelnek, egyeztetni kell a férjjel-feleséggel, főnökkel, szülővel, gyerekkel. Az SMS kitűnően alkalmas erre, illetve arra, hogy akkor írjunk, olvassunk, válaszoljunk, amikor épp várunk valamire: hogy a villamos odaérjen, a lámpa zöldre váltson, valamilyen sorban mi következzünk. Végül, amit nagyon sokan használnak, azt előbb-utóbb mindenki használni fogja. Volt ismerősöm, aki minden SMS-re telefonhívással válaszolt, de idővel rájött: az emberek azért írnak SMS-t, mert a választ is abban szeretnék megkapni, mivel nincs idejük beszélgetni. Számomra mindebből az következik, hogy azok az alkalmazások, e-commerce megoldások lesznek sikeresek, amelyek képesek a fenti paraméterekhez igazodni: azaz nagyon egyszerűen használhatók, nem kell hozzájuk speciális tudás, és nem kell őket telepíteni; a használatuk (azaz egy lezárt ciklus, egy tranzakció, egy megkapott válasz-információ) nem fog egy-két percnél több időt igénybe venni, vagy ha mégis, bármikor tetszőlegesen folytatni lehet a folyamatot. Röviden összefoglalva: ha a siker felé vezető utat keressük, akkor menjünk a mozgás felé, ami elég kézenfekvő gondolat, hiszen a készülék neve is ez: mobil.
Amikor az ember (fogyasztó, vevő) úton van, folyamatosan vásárlása ösztönző impulzusok érik. A reklámzaj elképesztő méreteket öltött: már hirdetés van az összes megszokott hely mellett olyan egzotikus felületeken is, mint a férfivécében a piszoár teteje (lányoknál hol?), vagy a benzinkútnál a töltőpisztoly. Túl kézenfekvő a mobilra, mint reklámhordozóra tekinteni. Ebben a reklámzajban kellene hallható üzenetet produkálni! Valószínűsítem, hogy önmagában reklámmal ezt nem lehet elérni. Olyan eszközöket kell a felhasználók kezébe adni, amik kielégítik néhány alapvető igényét: segítik eligazodni (hol van legközelebb mozi?), releváns és hitelesnek bizonyuló információkat kap (a mozi tényleg ott van), amiket azonnal tud használni (a moziban játszott filmeket is látja már a mobilon, sőt, jegyet is tud vásárolni); mindezt nagyon egyszerűen és lehetőleg saját kezdeményezésre. Az infók, amikre a felhasználónak szüksége lehet, főleg ad-hoc igények, impulzusvásárláshoz kapcsolódhatnak és enyhíthetik a döntési kényszer nyomását azzal, hogy kontrollt adnak a fogyasztó kezébe: pl. egy akciós termék árát le tudja ellenőrizni, hogy tényleg az a legjobb ár, vagy a neten, vagy esetleg néhány sarokkal odébb egy másik boltban olcsóbban kínálják ugyanazt. Műszaki termékeknél érdekes lehet a termékinformációk ellenőrzése, hiszen két látszólag nagyon egyforma tévé vagy notebook között komoly eltérések lehetnek a műszaki paraméterekben.
Ha elterjednek az ilyen jellegű szolgáltatások, az új kihívás elé állítja a hagyományos kereskedőket, mivel a mobil egyrészt lehetőség, másrészt veszély. Lehetőség, amennyiben a vevőt egy jól kommunikált információval be tudjuk hozni a boltba, veszély, amennyiben a vevő ott van nálunk, és a konkurencia tudja elhívni magához mitőlünk. Az e-kereskedők számára pedig a folyamatosan mozgásban lévő felhasználó lehetőséget és veszélyt egyaránt magában rejt, attól függően, hogy az e-kereskedő a bolti árakhoz és szolgáltatásokhoz képest tud-e többet, jobbat kínálni.
Az m-commerce ismét izgalmasan átrendezi a kereskedelmi értékeket. A hagyományos bolti kereskedelemben az üzlet egyik fő értéke a fizikai elhelyezkedése volt, tekintve, hogy ha valaki megvette a városközpont legjobb telkét és oda felépített egy plázát, akkor azt a helyet végérvényesen lefoglalta, senki más nem tud oda már még egy plázát építeni. Az e-kereskedelemben a telek szerepét a domén vette át, de egy sikeres név lefoglalása korántsem jelent már akkora üzleti előnyt, mint egy fizikai terület lefoglalása. Az m-commerce-ben fordul a kocka: itt már nem annyira az számít, hogy - akár a fizikai, akár a virtuális téren belül - hol van a bolt, hanem sokkal inkább az, hogy hol vagyok én, a vevő, zsebemben a mobilommal.
Ahogy 15 évvel ezelőtt senki sem gondolta, hogy még ma is az SMS lesz a leggyakrabban használt mobilos szolgáltatás, most sem lehet még tudni, tíz-tizenöt, de akár csak öt év múlva mi lesz a nyerő. Valószínű, hogy akkor tud sikeres lenni egy alkalmazás, ha a fent sorolt funkciókat rendkívül egyszerűen valósítja meg: a termékeket azonosítja vonalkód, RFID vagy akár a termék címkéje, sőt, képe alapján; a felhasználó helyzetét megállapítja GPS segítségével, és a vágyainkat is kitalálja az eddigi viselkedésünk, vásárlásaink alapján (lásd: ajánlórendszerek). A technológiai fejlődés szárnyakat adhat vágyainknak, de a lényeg nem az eszközfejlesztés, hanem az üzleti innováció: ugyanis a globális mobil jövőről szőtt álmokat csak azok fogják tudni megvalósítani, akik mindehhez megtalálják a működőképes üzleti modelleket is. Nagyon sok dolog van a világon - a villanyautótól a szagos tévéig -, ami technológiailag már régóta lehetséges, de üzletileg nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése