Memoár 2002.

10 évvel ezelőtt ezekben a napokban indult el a két társammal 1999-ben alapított NetPiac Online Filmáruház megújult webáruháza. A 2000-es nettó árbevételünk 25, a 2001-es 50 millió forint volt, és 2002. augusztusában már 54 millió forintnál tartottunk. Ezzel a forgalommal az akkori hazai e-kereskedelem több mint 2,5%-át adtuk, azaz akkora volt a piaci részesedésünk, mint ma körülbelül a Shopline-é.

Azt hiszem büszkén és szerénytelenség nélkül mondhatom, ezek akkor nagyon szép eredmények voltak, a 2002-es majd a 2003-as év mégis a cég életének legnehezebb időszakaként él emlékeimben. Ekkor értünk el arra a pontra, amit Bőgel György olyan pontosan leírt Útelágazás című blogbejegyzésében, illetve - e-kereskedelmi szempontból - az általam korábban leírt Öt Kihívás közül a 3. és 4. kihívással kellett megküzdenünk. Nézzük, mik is voltak a legnagyobb gondjaink:

• az évi 100%-os növekedés a készlet folyamatos növelését tette szükségessé, miközben a VHS-en és DVD-n realizált átlagos árrés 12-15% körül volt; ezt tetézte az is, hogy a DVD új formátum lévén, maga a kínálat is exponenciálisan bővült: 1999-es indulásunkkor 300 féle DVD-t lehetett kapni, 2002. év végére ez a szám több ezerre nőtt
• a napi 30-50 rendelés - átlagosan 2-3 termékkel - kiszolgálása már komoly kihívást jelentett emberi erőforrás, informatikai háttér és folyamatszervezés szempontjából is, ezért az egy főállású alkalmazott mellett sem volt elég, hogy az újságírói és tanácsadói munkám közben foglalkozzam a cég ügyeivel (jellemzően este 6 és éjjel 2 között)
• mindezek tetejébe a 2002-re 4 főre bővült tulajdonosi kör nem értett egyet a cég további fejlődési irányaiban, miközben a növekedés finanszírozására további tőkét kellett volna biztosítani.

2002-ben a fenti problémák megoldására három nagyon fontos változás történt a NetPiac életében:

1. Áprilistól - fizetés nélkül! - főállásban kezdtem foglalkozni a cég ügyeivel.
2. Tavasszal belekezdtünk az akkor piacvezetőnek számító hazai fejlesztésű StoreWizard webshop-keretrendszer implementálásába, ami mögé egy - mai szemmel is nagyon profi - készletnyilvántartó és számlázó rendszert (backoffice) tettünk.
3. Kivásároltam a cégből két tulajdonostársamat, így ketten maradtunk egy barátommal, aki pénzügyi befektetőként tagi kölcsönökkel segítette a céget a legnehezebb napok átvészelésében. Egyúttal gőzerővel elkezdtem szakmai befektetőt keresni, akit aztán 2003. tavaszára találtam meg.

Közben persze a piac sem tétlenkedett: egyrészt óriási változások történtek a hazai filmforgalmazók körében, másrészt elkezdett a DVD ára - és árrése! - drasztikusan csökkenni, harmadrészt egyre többen úgy gondolták, a DVD-webshop nyitása szuper dolog, főleg úgy, hogy nem kell adatbázis-építéssel bíbelődni, elég lelopni a miénket. Ugyan 2002-ben majdnem elértük a 100 milliós nettó árbevételt (97,5 M Ft), de a növekedés megtorpant, és 2003-ban csak 95 milliót csináltunk (persze úgy, hogy közben a rendelések száma jelentősen nőtt, viszont a DVD ára csökkent - tehát többet dolgoztunk kevesebbért).

A fejlesztések mégis meghozták az eredményt: 2004-ben ismét növekedtünk, a nettó árbevétel 144 millió forint lett és a 2003-as 12.219 db rendelés helyett 19.553 db rendelést teljesítettünk. 2006. karácsonyára pedig rekordot döntöttünk: volt olyan nap, hogy 3 ezer DVD-t adtunk fel a megrendelőinknek. A legnagyobb eredmény az volt, hogy mindezt úgy csináltuk meg, hogy a 2002-2003. során lezajlott fejlesztések után további jelentős beruházásra már nem volt szükség (persze folyamatosan csiszoltuk a rendszereinket, működési folyamatainkat stb.). Ezt a rendelési mennyiséget a webshophoz integrált számlázó és komissiózó rendszerünkkel és - engem is beleértve - négy darab munkatárssal - teljesítettük.

2002. októberében volt egy pont, amikor úgy éreztem, feladom (az okokról idén októberben, az esemény tízéves évfordulóján fogok beszámolni -> lásd itt). Végül átvészeltünk minden nehézséget, amiben sokat segített az Újgazdagok című filmem egyik szereplőjének esszenciális gondolata: "Olyan nincs, hogy valami nem sikerül, csak ha az ember feladja."

Császármorzsa

Legendák szólnak arról, hogy született egy-egy étel tévedésből vagy elrontott receptből. Ezek a történetek többnyire hihetőek és logikusak, de van egy kivétel: a császármorzsa. A mítosz szerint maga Ferenc Jóska találta ki a receptet, de valószínűbb, hogy a szakácsa volt - akárhogy is történt, semmilyen ésszerű magyarázatot nem találok arra, mi motiválta az alkotót, hogy egy szemmel láthatóan reménytelen és sehová sem vezető folyamatot - minden korábbi tapasztalatnak ellentmondva - következetesen végigcsináljon.

Bizonyára több olvasóm van, aki készített már császármorzsát. A jó smarni titka a minden kételyt felülmúló kitartás, ugyanis fél órán át kell kevergetni egy masszát, ami eleinte egyre inkább összetapad, csirizessé válik, ráragad a fakanálra, majd 20 perc elteltével az emberben az a határozott érzés alakul ki, hogy elrontotta és ki kell dobni a kukába. Nagyjából a huszonharmadik perc után azonban hirtelen megfordul a folyamat, és az addigra már lejárt szavatosságú csemperagasztóra hasonlító trutyi elkezd szétesni és a hátralévő néhány perc alatt aranysárga, gusztusos morzsává válik. A lényeget minden recept hangsúlyozza: keverd fél órán át a masszát, míg morzsa nem lesz belőle. Amikor az ember életében először csinál császármorzsát, le kell győznie a saját kételyeit, amiben segítségére van a szakácskönyv vagy a nagymama határozott utasítása, később meg már csak a megfájdult csuklójára koncentrál, de tapasztalatból tudja, hogy meglesz a kitartó munka gyümölcse. De vajon mi vezette I. Ferenc József osztrák császár és magyar király szakácsát, amikor a történelem során először elkészítette ezt az egyébként mennyei finomságot? Miből gondolta, hogy az egyre nehezebbnek és reménytelenebbnek tűnő folyamat végül mégis eredményes lesz?

Mi köze mindennek az e-kereskedelemhez? Bizony sok: a császármorzsa nem más, mint gasztronómiai innováció, valami olyasminek a létrehozása, ami nem rendelkezik előképpel, ami gyökeresen eltér attól, amiből született. A smarni eredetileg palacsintatésztából készül, de technológiai, formai szempontból teljesen eltér tőle, és az eredmény sem hasonlít a palacsintára: más az íze, illata, állaga, színe - ennek megfelelően a célcsoport is lehet egészen más, hiszen ha valaki szereti a palacsintát, nem feltétlenül szereti a császármorzsát is.

Az e-kereskedelem kereskedelemből készül, mégis nagyon-nagyon másfajta gondolkodást igényel, mert más a technológia, mások a folyamatok - és egészen más a fogyasztói élmény, ennek megfelelően maga a fogyasztó is. A jó kereskedő nem feltétlenül jó e-kereskedő, de ahhoz, hogy valaki jó e-kereskedő legyen, feltétlenül jó kereskedőnek is kell lennie. Értenie kell a különbségeket, legyen szó folyamatokról, fogyasztói igényekről vagy terméktulajdonságokról, és tudnia-éreznie kell, mikor milyen szempont számít. És nem csak értenie kell, hanem hinnie is kell abban, hogy jól érti, és képesnek kell lennie a látásmódját a napi gyakorlatra lefordítani.

Az e-kereskedelem múltja immár másfél évtizedes, rengeteg olyan dolog van, ami mára evidenciává vált, kialakulóban van egyfajta tudás arról, mik a működő megoldások, és mivel nem érdemes kísérletezni. De messze nem tartunk még ott, ahol mondjuk a pláza-építészet tart, azaz nem áll rendelkezésre egy stabil, a részkérdések döntő többségére választ adó, intézményesült tudás, aminek megszerzéséhez csak be kell ülni a megfelelő iskolapadba. Ezáltal felértékelődik az egyéni intuíció, a tapasztalati úton megszerezett saját tudás, és az eredményekkel alátámasztott magabiztosság. Tanácsadóként számomra ez sokszor jelent kihívást, hiszen ahhoz, hogy a munkám eredményes legyen, nem elég elmondanom a császármorzsa receptjét, az ügyfél hitére és kitartására is szükség van, mert neki kell aztán a csirizt fél órán át kavargatni.

A sikert néha úgy lehet elérni, ha valami olyasmit csinálunk végig következetesen, amiben rajtunk kívül szinte senki más nem hisz, mert nem látja azokat az összefüggéseket, amiket mi látunk, vagy nincs meg benne a szükséges intuíció. Ezzel küzdött meg a császármorzsa alkotója mellett sok mindenki más is Semmelweis Ignác-tól a Curie házaspárig - és sokszor ez kell ahhoz is, hogy valaki az internetes üzletben érjen el sikert.

(Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot és olvasd el ezt is: A siker titka: az Öt Kihívás)