Azt hiszem büszkén és szerénytelenség nélkül mondhatom, ezek akkor nagyon szép eredmények voltak, a 2002-es majd a 2003-as év mégis a cég életének legnehezebb időszakaként él emlékeimben. Ekkor értünk el arra a pontra, amit Bőgel György olyan pontosan leírt Útelágazás című blogbejegyzésében, illetve - e-kereskedelmi szempontból - az általam korábban leírt Öt Kihívás közül a 3. és 4. kihívással kellett megküzdenünk. Nézzük, mik is voltak a legnagyobb gondjaink:
- az évi 100%-os növekedés a készlet folyamatos növelését tette szükségessé, miközben a VHS-en és DVD-n realizált átlagos árrés 12-15% körül volt; ezt tetézte az is, hogy a DVD új formátum lévén, maga a kínálat is exponenciálisan bővült: 1999-es indulásunkkor 300 féle DVD-t lehetett kapni, 2002. év végére ez a szám több ezerre nőtt
- a napi 30-50 rendelés - átlagosan 2-3 termékkel - kiszolgálása már komoly kihívást jelentett emberi erőforrás, informatikai háttér és folyamatszervezés szempontjából is, ezért az egy főállású alkalmazott mellett sem volt elég, hogy az újságírói és tanácsadói munkám közben foglalkozzam a cég ügyeivel (jellemzően este 6 és éjjel 2 között)
- mindezek tetejébe a 2002-re 4 főre bővült tulajdonosi kör nem értett egyet a cég további fejlődési irányaiban, miközben a növekedés finanszírozására további tőkét kellett volna biztosítani.
2002-ben a fenti problémák megoldására három nagyon fontos változás történt a NetPiac életében:
- Áprilistól - fizetés nélkül! - főállásban kezdtem foglalkozni a cég ügyeivel.
- Tavasszal belekezdtünk az akkor piacvezetőnek számító hazai fejlesztésű StoreWizard webshop-keretrendszer implementálásába, ami mögé egy - mai szemmel is nagyon profi - készletnyilvántartó és számlázó rendszert (backoffice) tettünk.
- Kivásároltam a cégből két tulajdonostársamat, így ketten maradtunk egy barátommal, aki pénzügyi befektetőként tagi kölcsönökkel segítette a céget a legnehezebb napok átvészelésében. Egyúttal gőzerővel elkezdtem szakmai befektetőt keresni, akit aztán 2003. tavaszára találtam meg.
Közben persze a piac sem tétlenkedett: egyrészt óriási változások történtek a hazai filmforgalmazók körében, másrészt elkezdett a DVD ára - és árrése! - drasztikusan csökkenni, harmadrészt egyre többen úgy gondolták, a DVD-webshop nyitása szuper dolog, főleg úgy, hogy nem kell adatbázis-építéssel bíbelődni, elég lelopni a miénket. Ugyan 2002-ben majdnem elértük a 100 milliós nettó árbevételt (97,5 M Ft), de a növekedés megtorpant, és 2003-ban csak 95 milliót csináltunk (persze úgy, hogy közben a rendelések száma jelentősen nőtt, viszont a DVD ára csökkent - tehát többet dolgoztunk kevesebbért).
A fejlesztések mégis meghozták az eredményt: 2004-ben ismét növekedtünk, a nettó árbevétel 144 millió forint lett és a 2003-as 12.219 db rendelés helyett 19.553 db rendelést teljesítettünk. 2006. karácsonyára pedig rekordot döntöttünk: volt olyan nap, hogy 3 ezer DVD-t adtunk fel a megrendelőinknek. A legnagyobb eredmény az volt, hogy mindezt úgy csináltuk meg, hogy a 2002-2003. során lezajlott fejlesztések után további jelentős beruházásra már nem volt szükség (persze folyamatosan csiszoltuk a rendszereinket, működési folyamatainkat stb.). Ezt a rendelési mennyiséget a webshophoz integrált számlázó és komissiózó rendszerünkkel és - engem is beleértve - négy darab munkatárssal - teljesítettük.
2002. októberében volt egy pont, amikor úgy éreztem, feladom (az okokról idén októberben, az esemény tízéves évfordulóján fogok beszámolni -> lásd itt). Végül átvészeltünk minden nehézséget, amiben sokat segített az Újgazdagok című filmem egyik szereplőjének esszenciális gondolata: "Olyan nincs, hogy valami nem sikerül, csak ha az ember feladja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése