Hogyan használjunk tanácsadót?

Az internetet nagyjából a kétezres évek elejéig informatikusok csinálták informatikusoknak. Akkoriban a programozó egy személyben volt dizájner, ergonómus, online marketing szakértő és üzleti tervező, de leginkább nem volt egyik sem, mert ezek a szakmák még nem léteztek és nem is volt rájuk szükség. Miért is lett volna? Az informatikusok jól értették egymás formanyelvét. Az azóta eltelt évtizedben viszont az egész online gazdaság hatalmasat fejlődött, az internetet ma pont olyan vegyes összetételű tömegek használják, mint a 7-es buszt, így aztán már semmi sem olyan magától értetődő, mint régen. Aki sikeresen akar bármilyen virtuális üzletet építeni és üzemeltetni, vagy megtanulja az összes előbb sorolt szakmát, vagy megbízza az ezekkel foglalkozó szakembereket. Mindent megtanulni nem lehet, így hát marad az utóbbi.

Ki a franc az a tanácsadó?

A tanácsadó olyan szakember, aki valamely részterületet teljes mélységében ismer, azaz nem csak az épp aktuális trendeket tudja, hanem ismeri azt az utat, ami ezek kialakulásához vezetett, és már látja azokat a problémákat, amikre a jövőben fel kell készülni. A jó tanácsadó ugyanakkor arról is átfogó képpel rendelkezik, hogy a saját szakterülete miként kapcsolódik az adott üzletág többi részterületéhez, mely problémák azok, amikkel mások foglalkoznak. Nem tudja azt, amit más tud, csak azt tudja, hol húzódik a saját tudásának határa.

Természetesen vannak olyan szakemberek, akik értenek egy-egy részterülethez, tanácsot is adnak a témában, akár jó tanácsokat is, mégsem igaz rájuk maradéktalanul a fenti leírás. Ők is fontos szereplői ennek az iparágnak, hiszen egy adott problémát viszonylag jól meg lehet oldani átfogó ismeretek nélkül is, ha pont annyi ismeret rendelkezésre áll, amennyi ott és akkor szükséges. Tanácsadó helyett inkább alkalmazott szakembernek nevezném ezt a típust, de ezzel nem degradálni szeretném őket, mivel nagy szükség van rájuk.

Mi a tanácsadó dolga?

Sok vállalkozó úgy gondolja: "a tanácsadó dolga, hogy megmondja nekem a tutit!" Teljesen érthető hozzáállás, mivel azért alkalmaz tanácsadót az ember, hogy az oldja meg egy problémáját. Az ügyfél úgy érzi, ha már egy csomó pénzt kifizet tanácsadásért, akkor cserébe kész - és tökéletes - válaszokat kapjon. Ám sajnos ez lehetetlen. A tanácsadó, bármennyire és megismeri az ügyfél céljait, piacát, üzleti folyamatait, azért mégiscsak kívül marad. Nem is lenne jó, ha ez másképp lenne, hiszen pont erre a kívülállásra van szükség!

Saját tanácsadói munkámban már az első megbeszélésen elmondom az ügyfeleimnek: én nem a megmondóember vagyok, nem azért jöttem, hogy megmondjam a tutit, észt osszak és kioktassam, mit csinál rosszul. Általában ő már évek vagy évtizedek óta benne van a saját bizniszében, és sok, elsőre nekem talán logikátlannak, esetleg hibásnak tűnő módszer vagy döntés mögött óriási tapasztalat, rengeteg próbálkozás, siker és kudarc húzódik meg. Fontos tehát, hogy a tanácsadó képes legyen kellő alázattal szemlélni az ügyfél munkáját, és meglátni benne a teljesítményt, munkát, küzdelmet - és az összefüggéseket. Aztán persze jöhet a kritika, bár a lényeg inkább mindig a fejlesztésben, előrelépésben van, a múlt és a jelen csak annyiban fontos, amennyiben építkezhetünk rá.

A tanácsadó tehát megfogalmazza a maga megállapításait, tanácsait, esetenként olyasmiket mond, amik szembemennek az ügyfél korábbi gyakorlatával. Előfordul, hogy én kifejezetten élesen fogalmazom meg a mondandómat, de ezt nem azért teszem, hogy vakon kövessenek, hanem hogy kavicsot dobjak az állóvízbe - a fodrozódás már az ügyfélnél történik. Valójában ez a továbbgyűrűző hatás, amely minden irányban és több rétegben működik, a tanácsadás igazi értelme és haszna. A tanácsadásba fektetett pénz és energia akkor térül meg, ha a vállalkozó jól tudja integrálni a tanácsadóktól kapott impulzusokat a saját működésébe, de szeretném hangsúlyozni: a siker végső soron az ügyfél piacismeretén, üzleti érzékén, elszántságán és munkabírásán múlik.

Miért is jutott ez pont most eszembe?

Ezeket a gondolatokat meg szoktam osztani az ügyfeleimmel, és már itt a blogon is felbukkantak, de annak konkrét oka van, hogy pont most írtam le őket. Az okot Kolboid posztja szolgáltatta, amely arról szól, hogy milyennek kéne lennie egy webshopban a vásárlási folyamatnak. A poszt nagyon jó és nagyon fontos észrevételek, tanácsok vannak benne, amikkel eszemben sincs vitába szállni, mert nem az én szakterületem körébe tartoznak. Viszont (szándékosan élesen fogalmazva) óva inteném az e-kereskedőket attól, hogy szó szerint kövessék az ott leírtakat! Ugyanis Kolboid webergonómus, és amit ír, elsősorban webergonómiai szempontból értelmezendő. Azaz: a vásárlási folyamatot a lehetséges legnagyobb mértékben kell összhangba hozni a Kolboid által leírtakkal, valamint az e-kereskedő belső folyamataival (beszerzés, logisztika, fizetés stb.), továbbá a vonatkozó jogi és fogyasztóvédelmi előírásokkal. Ahhoz, hogy egy webshop sikeres legyen, annak felépítését, működését nem szabad egyetlen szempontnak sem alárendelni, hanem a különböző szakterületek finomhangolásával kell létrehozni a tökéletes elegyet. Az e-kereskedő dolga, hogy miután meghallgatta a webergonómus, dizájner, marketinges, SEO-s, jogász, fogyasztóvédő, e-fizetési szakértő, etikus hacker (soroljam még?) intelmeit, kialakítsa a saját koncepcióját a végeredményre vonatkozóan. Na persze az egész semmit nem ér, ha mindezeket megelőzve nincs egy jó üzleti terve. ;-)