A média tovatűnő bája

A Media Hungary a média-szakma éves monstre konferenciája már 18(!) éve. Voltam itt előadni korábban, de idén először ültem végig. Az Internet Hungary-hoz hasonlóan négy teremben megy párhuzamosan a rendkívül tömény, minden aktuális kérdést felölelő program, tematikus bontásban. Persze töredékét tudtam megnézni a hatalmas kínálatnak, de néhány alapvető benyomást így is szereztem a hagyományos média hazai helyzetéről. Ebből most csak két dolgot emelnék ki.

Konvergencia

Az internetkor kezdetein sokat beszéltünk a konvergenciáról, magam is már 15 éve temettem a televíziót egy cikkben, azóta az akkori jóslatok jelentős része megvalósult. A Media Hungary is, amely valaha az Internet Hungary "apukája" volt, mostanra inkább lett kisgyerek. Néha az volt az érzésem, a konferencia tulajdonképpen egy gyors internetképzés azoknak, akik még mindig le vannak maradva a témában. Persze nem felhasználói szintre gondolok: a médiaszakma minden szereplője nagyon aktív internethasználó, és minden eszköz megjelenésekor korai belépők - nem lennék meglepve, ha jövőre többen Google GLASS-szel futkosnának. Viszont ezt az egész ipart kizárólag a saját szemszögükből képesek látni: mindenki a maga médiumát, orgánumát próbálja valahogy lefordítani az internetre, és szemmel láthatólag sokukban fel sem merül, hogy az általuk képviselt műfaj esetleg el fog tűnni. Vagy ha fel is merül, inkább csak mint távoli, lehetséges jövő, nem pedig mai-holnapi kézzelfogható veszély.

Felület

Az internet előtti korszak médiája a felületről szólt. A médiatulajdonosok felületet tulajdonoltak, amin egyrészt tartalmat jelenítettek meg, másrészt hirdetést értékesítettek. A felületet csatornákon keresztül juttatták el a fogyasztóhoz: a lapterjesztés éppúgy csatorna, ahogy a rádiós vagy televíziós sugárzás. Nagyjából az üzleti modell is erre korlátozódott: a fogyasztó fizetett a tartalomért és/vagy a hozzáférésért, a hirdető meg a fogyasztó figyelméért. A rendszerben voltak különböző korlátok: példányszám, oldalszám, terjesztési hálózat, szabad frekvencia, tér és idő, stb. A verseny részben a területfoglalásról szólt: a szereplők igyekeztek a korlátokon belül a lehető legnagyobb elérést, azaz felületet megszerezni maguknak.

Az internet és a digitális forradalom ezeket a fogalmakat szép lassan elmosta. A hírportálnak nincs példányszáma, se terjedelmi korlátai (pontosabban a korlát nem a papír, hanem az alkotóképesség és az olvasói figyelem); az internet nem terjesztési hálózat, hanem terjedési hálózat: olyan, mint a levegő: azaz nem lehet uralni, szabályozni, korlátozni és elzárni; a YouTube nem egy tévécsatorna, de nem is több tévécsatorna - nincs adásidő, a nézőszámot nem kell kutatni, mert mérhető, és egyáltalán: adás sincs, mert stream van.

Ezekről a változásokról a Media Hungary néhány résztvevője mintha nem értesült volna. Egyfolytában felületet emlegetettek többen is, holott ma már a felhasználó nem kötődik felületekhez, csatornákhoz vagy eszközökhöz, csak használja őket, de teljesen esetlegesen. Nyolc-tíz éve még asztali gépen nézte a YouTube-ot, bélyegméretű képen; öt éve laptopon és már néha teljes képernyőn; ma már mobilon, tableten és okostévén, HD-minőségben - jövőre meg... fene se tudja. Nem orgánumot vagy csatornát választunk, hanem tartalmat; sőt, legtöbbször nem is választunk, csak megosztja egy barátunk és kattintunk. A felület változó: nézhetünk videót a YouTube-on, de a Facebookon is, és ha a Facebookon nézzük, attól még lehet az YouTube videó. Az eszköz sem kapcsolódik semmiféle csatornához vagy felülethez: a kicsi és a legnagyobb képernyőn is elérem ugyanazt a tartalmat; hogy épp melyiken nézem, az függ a helyzettől, időponttól meg egy csomó esetleges tényezőtől, ráadásul egyre inkább használok több eszközt párhuzamosan is. És akkor most abba ne is menjünk bele, hogy az eszköz nem csak hardver, hanem szoftver is, és már nem csak böngésző, hanem applikáció vagy plugin. Egyszóval a csatorna- és eszközfüggésnek vége, amivel persze nagyon nehéz szembenézni, ha az ember egy csatornát ural, vagy egy eszközre alapozta az üzletét.

Jövő májusban újra elmegyek és megszámolom a Google szemüvegeket...

(Érdemes még elolvasni Berényi Konrád válaszát, valamint az arra adott reakciómat.)