Területfoglalás

Tegnapelőtti posztomra reagálva - azt pontosítva - Berényi Konrád arról ír blogjában, hogy a hagyományos médiatulajdonosoknak nincs félnivalójuk, mert a felület meghatározó szerepét átveszi, helyettesíti a brand: "Ezért nem annyira idegesek a kiadók: amíg van pénzük, addig tudnak venni márkákat, vagy ha nagyon összekapják magukat, akkor akár gyártani is. Csak majd most az interneten teszik ezt, nem az újságosbódéknál vagy a tévében."


Konrádnak teljesen igaza van: a felület helyett ott a brand - ám a brand kohéziós ereje lényegesen kisebb, mint a felületé. Mondok egy példát a saját szakterületemről: a hagyományos és az e-kereskedelem közötti egyik legalapvetőbb különbség a fizikai korlátok hiánya az online térben, amit mindenki az egyik legnagyobb előnyként tart nyilván - holott másfelől ez az egyik legnagyobb hátrány is, mégpedig a területfoglalás miatt. Ha valaki épít egy plazát mondjuk a Nyugati mellé, akkor azt a területet jó hosszú időre lefoglalja, azaz senki nem tud egy másik plazát pontosan ugyanoda építeni. Azok számára, akiknek térben és időben a Westend a legideálisabb helyen van, a brand ereje másodlagos: akkor is ide mennek vásárolni, ha egyébként a KÖKI Terminal sokkal szimpatikusabb nekik. (Most arról ne is beszéljünk, hogy amúgy a többségnek már a szimpátiáját is erősen befolyásolja a fizikai közelség.)

A médiában ugyanez a helyzet, csak ott területfoglalás helyett felületfoglalás van. Tegnapi posztom lényege az akart lenni, hogy a felületet determináló fizikai korlátok (példányszám, terjedelem, frekvencia stb.) eltűnésével megszűnik a felület lefoglalhatósága is. A hagyományos média korában - ami részben még tart - egy frekvencia birtoklása nagyjából egyenértékű egy telek birtoklásával, míg az internet korában egy brand birtoklása - persze erős túlzással! - egy URL birtoklását jelenti. Épp a Konrád által hozott Tumblr példája is jól illusztrálja ezt: "a felvásárlás bejelentése után óránként 4-600-ról hirtelen 72 ezerre ugrott a Tumblr-blogok Wordpressre költöztetését intéző szolgáltatásuk forgalma"; de nem is kell ilyen messze mennünk, itt van hazai példának az iWiW esete.

Félreértés ne essék: nem akarom a brand értékét lekicsinyelni, pusztán annak viszonylagosságára hívom fel a figyelmet, és azt tapasztalom, hogy ezt nem minden médiatulajdonos érzékeli. A brand nem más, mint egy nyakba akasztott kolomp, ami valóban alkalmas arra, hogy valamennyire egybetartsa a nyájat, de azért szerintem mindenkinek világos, hogy egy karámhoz képest kisebb az ereje.

(Újabb hozzászólás a témában Pécsi "Pollner" Ferenc tollából.)