Limonádé, krumpli és extraprofit

Magyarország néha olyan, mint egy lepukkant úttörőtábor, ahol párhuzamosan zajlik egy hipermodern technó-fesztivál, egy retró-buli és egy nyugdíjas-találkozó. A dolog szépsége abban áll, hogy mindhárom buli résztvevői a generációs különbségektől függetlenül egyformán (rosszul) látják a világot, mert ugyanannak a szutyok büfének a meleg sörét isszák, a házinak hazudott sült-kolbász mellé, és ugyanazokat a féligazságokat mondják felháborodott hangon már harminc-negyven éve. Nincs szolgáltatás, nincs vállalkozás, nincs színvonal - és igény sincs rá. A kivételek ritkák és kihalnak, ha meg valaki jól csinál valamit, akkor már ő a legjobb. Nálunk ott ér véget a verseny, ahol kezdődnie kéne.