Nemrégiben a Világgazdaság számolt be arról, hogy júliusban több mint 750 magyar szálláshely kapott online kérdőívet a Gazdasági Versenyhivataltól, amelyben az online szállásközvetítők működése után érdeklődtek. A vizsgálat egy kilenc EU-tagállamban zajló kutakodás része, és nagyjából az alábbi problémáknak próbál utánajárni:
- hogy alakul a szállásközvetítő oldalak szerepe a szállásfoglalásoknál?
- milyen hatással van a piacra, hogy azt nagyon kevés szereplő jelenléte és egyetlen szereplő (Booking.com) kiemelkedő részesedése határozza meg?
- kialakult-e valódi árverseny akár a jutalékok, akár a szállások árai terén?
- a szűkített árparitás megjelenése fokozta-e a versenyt? (A szálláshelyektől korábban szerződésben követelték az online szállásközvetítők, hogy nem adhatnak máshol kedvezőbb árakat. Az EU ezt a gyakorlatot korlátozta, így most már csak azt kell vállalniuk, hogy a saját weboldalukon nem szerepeltetnek kedvezőbb árat.)
- átláthatóbbá vált a szálláspiac
- nőtt a szálláshelyek közötti árverseny
- javult a kapacitáskihasználtság is
- addig érdemi árverseny nem tudott kialakulni
- a szálláshelyek árai lényegében azonosak voltak minden értékesítési csatornán.
A versenyhatóság szerint az lenne a jó, ha az online közvetítőkből is több lenne, így azok egymással is versenyeznének, a közvetített árak és saját jutalékuk terén is.
Nehéz ügy ez. Előrebocsátom, hogy nincs a kérdésben tökéletes válasz, de azért elmondanék ezzel kapcsolatban néhány gondolatot, ami egyébként sok online szolgáltatásnál - pl. Uber, Airbnb stb. - is érvényes.
A probléma ott kezdődik, hogy a nagyközönség fejében az internetes üzlet még mindig valami olyan, amire az ember véletlenül lel rá, mint egy lottóötösre, és aztán más dolga sincs vele, mint délelőtt 10-kor fürdőköpenyben kitántorogni a nappaliba, hogy a monitoron ellenőrizze, hány milliót keresett előző nap. Dollárban persze. "Lófaszt, kisangyalom!" (Hogy Székely Erzsit, apám zseniális humorú erdélyi barátnőjét idézzem!) Sikeres internetes szolgáltatást csinálni nagyon sok munka, kitartás, idő, kísérletezés, útkeresés, kockázat, befektetés, bátorság, komfortzóna-elhagyás - és ezek további variációi - árán lehet! Bármilyen fura, de lényegében nehezebb, mint mondjuk autópályát, vasúthálózatot vagy elektromos távvezetéket építeni! Elsősorban azért, mert míg utóbbiaknak hatalmas tapasztalati tudáson alapuló, évtizedek, vagy akár évszázadok alatt kialakult know-how-ja, intézményesült szabályrendszere, ezeket leíró szakirodalma van, addig az internetes üzletről kevesebb mint két évtizede gyűjtjük az infókat, és a tudás tökéletesen rendszerezetlenül van szétszórva egymillió blogban, szerte az interneten. (Vannak könyvek is, de azoknak egy része már akkor sem volt teljesen igaz, amikor az első példány kijött a nyomdából.)
Mindez azzal jár, hogy nagyon sok esetben nem tudjuk értékelhető biztonsággal megmondani, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Csak hogy világos legyen mire gondolok: míg pontosan tudjuk, hogy óriási butaság lenne egymás mellé, azonos célú, párhuzamos autópályákat, vasútvonalakat vagy elektromos hálózatokat építeni, addig nem tudjuk, hogy mi a helyzet az efféle infrastrukturális alaprendszerekkel az interneten. Addig még oké, hogy Google egy van, ezt úgy nagyjából elfogadta mindenki, bár a különféle versenyhivatalok néha még mindig kapnak egy-egy rohamot ettől, és nem is teljesen jogtalanul. Na de miért kéne mondjuk éppen a szállásközvetítő oldalaknak egymással versenyezniük? Hiszen a cél nem az, hogy a közvetítők versenyezzenek egymással, hanem az, hogy a szállásadók! Szerintem ezt a versenyt pont az szolgálná leginkább, ha szállásközvetítőből lenne egyetlen egy, amelyen belül megtalálható - így jól összehasonlítható - minden szálláshely. Elméletileg persze. Gyakorlatilag ez nyilván ahhoz vezetne, hogy az az egyetlen szereplő kénye-kedve szerint befolyásolja a piacot. Az ember márcsak ilyen: hatalom- és pénzéhes, verseny nélkül eluralkodnak rajta az efféle rossz tulajdonságok.
Oké, akkor a versenyhatóságok szerint úgy tűnik az a megoldás, hogy legyen minél több szállásközvetítő és azok is versenyezzenek egymással. Ebben az esetben viszont a felhasználó - aki természetnél fogva szereti az egyszerű és átlátható dolgokat - egy idő után teljesen összezavarodna a szállásközvetítők tömegében. Ami meg azt eredményezné, hogy reagálva az egyszerűség és átláthatóság fogyasztói igényére, előbb-utóbb megjelennének a szállásközvetítők árait összegyűjtő és összehasonlító, tehát aggregátor-aggregáló oldalak. Amivel ugyebár megint csak egy újabb réteg rakódna a rendszerre.
Jó, de akkor mi a megoldás? Erre nincs egyszerű válasz, amit csak előkapunk a cilinderből. Az innováció az, ami vezérli a piacot, kényszeríti az alkalmazkodásra a szereplőket, beleértve mindenkit, a szállodától a fogyasztón át a hivatalokig. Sokféle szándék, érdek, belső szabályrendszer és piaci folyamat állandó találkozása és bizony: ütközése az, ami képes kialakítani és folyamatosan formálni egy mindenki számára megfelelő egyensúlyt. Ennek egyébként a hivatali vizsgálódás éppúgy része, mint a szállodások lázadozása - vagy a tanácsadók okoskodása. Ezek normális konfliktusok, amikre szükség van.
Amire nincs szükség, az az egyoldalú, fejlődésellenes, rugalmatlan állami beavatkozás. Nadepláne a problémák likvidálás útján történő "megoldása". Az Uber kitiltásával például kizárólag azt sikerült elérni, hogy a magyar piacot megóvjuk azoktól a formáló hatásoktól, amik a világ nagyobb részén működnek és alakítják a folyamatokat. Így majd megint készületlenül ér minket egy újabb innovációs hullám, aztán tüntethetnek a taxisok az önvezető autók ellen. Pont annyit fognak érni vele, mint tizenkilencedik századi elődeik a géprombolással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése